Miről? Mindenről. Arról ami éppen történik. Itt, máshol. Nem vagyok jós... Azt viszont tudom, hogy egy vödör mészről is lehet "sikerpostot" írni. Hogy hogyan? Na remélem ez fog most kiderülni...
Az építészet művészet. Meg egyfajta verseny is, amit magunkkal vívunk. Szebbet, magasabbat, meghökkentőbbet. És íme a legújabb állomás: az épület, ami hatalmas, ami gyönyörködtet, ami luxus. És még mozog is. Ráadásul aztmondják olcsóbb is lesz. Na nem a lakások ára, csupán a kivitelezés. Hogy kell ezt mind elképzelni? Hát így:
Mert ide sosem írok. Pedig, ha már ittvan akkor kellene. Megígértem magamnak anno, hogy csak a nagyon nagy elmebetegségeket rakom fel ide. Aztán kiderült, hogy Peat blogjára, ha már írhatok oda, mehet az is... Így ez üresen árválkodott. De feltöltjük. Most.
Amíg Doctorunk jó eséllyel ismerkedik az alkoholfogyasztási szokásokkal,addig se álljon üresen a blog.Épp most lettem túl egy szívrohamon,amikor pizzafutár meghozta a kajámat,én pedig nem találtam sehol a zakómat,amiben az pénztárcám volt.Mintha nem lett volna elég sok(k) a mai napra.A szívroham elmúlt,de erről a kezelőorvosom bővebb felvilágosítást nyújt.Csak küldjetek 300ft-ot rendszeresen a vizitdíjra:
Ha már Doctor az előző postban mindenféle csábítószert felvonultató videót közölt,és hitet tett egy eljövendő,mindent felforgató buli mellett,akkor jöjjön egy kis zúzdapörkölt,személyes kedvencemtől Concord Dawn-tól,akinél nincs nagyobb Istenség kerek e földön.Mindenki vegye elő a szekrény mélyéről a kikopott trapéznadrágot,az old school Converse cipőt,és ahogy Afroman is mondá,Let's get high tonight:)
Újra és újra sikerül... Mikor elindulok este bennem van a vágyakozás, a remény, hogy talán most, talán ma végre sikerül egy normális estét összehozni. Mikor SEMMI nem történik, mikor csak öregurasan elbeszélgetünk, csak sör, csak vízpart, csak halk zene. Persze az ember érzi, pontosan tudja, hogy minden lépéssel közelebb kerül ahoz, hogy ezt az állapotot ma este is elkerülje. Aztán azt veszi észre, hogy arról beszélget, hogy már csak ötven évre van elegendő olaj a földön és miből van a smaragd. Tántorgó emberek, néhány erőtlen mosoly, lányok szemtelenül kevés ruhában és ez "csak" vidék. Pár órával a reményteljes érkezés után ez az este is elveszett, már látszik, hogy tervezni kár volt. Félreértés ne essék, nem kellemetlen a helyzet, csak furcsa. A nemvárt események és mondatok, úgy zuhannak az emberre, olyan zsibongással veszik körül, hogy az izmok elernyednek, nem tudnak küzdeni ellenük. Mit teszünk ilyenkor? Asszimilálódunk. Ekkor ragyognak fel a választás következő ösvényei:
I. Az ember lerészegedik, így kizárván a valóságot hullámzik a szavakon, amiket már egyáltalán nem is ért. És mivel ilyenkor az emlékek előszeretettel pattannak le az agy etil által leeresztett vasfüggönyéről, a gondtalanság, ha csak időlegesen is, de garantált.
II. Esteleg más hangulatnövelő szerekhez nyúl a nép. Nos erről csak annyit, hogy a hatás itt is hasonlatos az első pontban felvázoltakhoz, természetesen vannak nyilvánvaló különbségek.
III. Végül előállhat az az érdekes szituáció, hogy az ember annyira lebénul az őt érő ingerektől, hogy csak ül és mint valami sokatlátott filozófus nagyokat hümmög az éppen előtte összeső részeg haláltusáján.
Nyilván ez nem teljes kép. A boldogan beszélgető társoságok a reklámarcok. Rájuk tekintve nyer erőt újabb körre az arcszeszesüveget szorongató punk, vagy éppen, hogy egy barátom szófordulatával éljek, a fakanállal ereit vagdosó emós. Ezeket a vidám pontokat szúrják ki a túristák, a partifotósok, meg a zsebtolvajok is. Nem egy állandó réteg, egyszer te, holnap a szomszéd, meg mások.
Hajnalra enyhül a hatás, de ekkor már túl álmos vagy hogy bármibe belekezdj, utolsó erőddel a felkelő napot szidod, hogy már megint a szemedbe süt. Mégis az ember hozzászokik ezekhez az estékhez, sőt függővé válik, hiányoznak neki. Most taulságot is kellene levonni, de ez már nem fog menni, lehet mert nincs is, vagy mert nem érdemel annyit az egész, hogy belemenjünk.
Végül pedig, hogy stílusosan zárjuk le ezt az egészet, a kevésbé kifejtett II. ponthoz egy kis adalék:
Saját blogomon postoltam egy félresikerült házibuliról.Nos,miután átmentünk egy másikba,beleszerettem egy csodálatos zenébe,ami kötelező mindenkinek,aki szereti a modern elektronikus tánczenét:
Aztán elmagyarázták. Volt egy régebben is, csak ne lennék lusta.. Most viszont más lesz, mert ugye nem egyedül, meg persze nem mindig ugyanarról. Elsőre nem szabad hosszan, nem hoz szerencsét, meg már mondtam is... lusta vagyok.
